
LABDARÚGÓ NB I
6. FORDULÓ
KISVÁRDA MASTER GOOD–ETO FC 1–1 (1–1)
Kisvárda, Várkerti Stadion, 1716 néző. Vezette: Hanyecz Bence (Tóth II Vencel, Vígh-Tarsonyi Gergő)
KISVÁRDA: Popovics – Nagy K., Radmanovac (Lippai, 4.), Chlumecky, Soltész D. – Melnik, Mbock (Szőr, 59.) – Matanovics, Herc (Bíró Bence, 70.), Ésik (Nurijev, 70.) – Jordanov (Mesanovic, 59.). Vezetőedző: Spuka Attila
ETO: Petrás – Selyem (Décsy, 66.), L. Balogun, Krpics, Stefulj – Agba (Bennette, 66.), Urblík N. – Djukanovics, Gavrics (Huszár, 82.), Bumba (Szép, 28.) – Njie (Rotaru, 82.). Vezetőedző: Efraín Juárez
Gólszerző: Lippai (30.), ill. Njie (17.)
Sárga lap: Soltész D. (42.), Szőr (67.), ill. Szép (40.), Agba (48.), Urblík N. (73.), Bennette (84.)
Kellemes emlékekkel utazhatta át az országot a győri csapat, amely május 16-án éppen a vasárnapi bajnoki mérkőzés helyszínén, a kisvárdai Várkerti Stadionban szerezte meg a klubtörténet ötödik bajnoki címét azzal, hogy a bajnokság utolsó fordulójában 1–0-ra legyőzte a házigazdát. Más kérdés, hogy az azóta eltelt három és fél hónapban mi minden történt a Rába-partján, kezdve az edzőcserével, folytatva a kulcsjátékosok kiárusításával egészen odáig, hogy az ETO két fronton, a Bajnokok Ligájában és a Konferencialigában is elbúcsúzott a nemzetközi porondtól. Ezzel szemben a jelenlegi bajnokság egyetlen veretlen csapata a Győr, amely az elmúlt három fellépésén mindössze egy pontot szerző rétköziek otthonában sem számított esélytelennek.
Még úgy is, hogy közel sem érkezett annyi ETO-szurkoló a Várkertbe, mint a bajnokavató alkalmából. Az pedig tovább javította a vendégesélyeket, hogy a kisvárdai védelem legbiztosabb pontja, az elmúlt 19 bajnokin egyetlen percet sem mulasztó Nikola Radmanovac már a második percben a földre rogyott, és bokasérülés miatt le kellett cserélni.
És milyen a futballkarma! Az Oláh Bálint hosszú távú eltiltásával és a szerb bekk sérülésével a belső védők házi rangsorában hirtelen két helyet is előreugró, csereként bevetett Lippai Tibor volt az, aki véget vetett a kisvárdai gólcsendnek, és ő szerezte meg az egyenlítő találatot. Soltész Dominik szöglete vélhetően már érintés nélkül is a kapuban kötött volna ki, de Lippai – biztos, ami biztos – a gólvonalról a hálóba segítette a labdát. Ez tehát az egyenlítő gól volt, merthogy a címvédő az első negyedóra végén megszerezte a vezetést az inkább kisvárdai labdabirtoklással csordogáló percek után. Daniel Stefulj kapufája után nem tudott felszabadulni a kisvárdai kapus, a szögletet követően a Popovics Ilijáról kipattanó labdát pedig Nfansu Njie értékesítette.
A szünetig a győriek is cserére kényszerültek, a kezdőben a négy, magyarnak számító futballistaként pályára lépők egyike, a korábbi kisvárdai Claudiu Bumba fájlalta a lábát, a helyére a 19 éves Szép Márton állt be. Vagyis úgy vonultak pihenőre a felek, hogy egy-egy – szöglet után született – gólt és egy-egy sérülésből adódó változtatást könyvelhettünk el az oldalukon. Mondjuk, az ETO még közvetlenül a szünet előtt betalálhatott volna, de Viktor Djukanovics az oldalhálóba lőtt.
Szépen gyűjtögették a sárga lapokat a csapatok, bár sportszerű volt a meccs, benne volt, hogy valamelyik oldalon megfogyatkoznak a sorok. A két kapu közül inkább a győri forgott veszélyben a második félidőben, Soltész Dominik lövését Samuel Patrás védte, Christián Herc közelről helyezett mellé, de a legnagyobb esélyt Bohdan Melnik puskázta el, amikor Marko Matanonics középre fejelt labdájára robbant be, és lőtte mellé öt méterről. Ilyen helyzetből azért illene a kaput eltalálni...
Nem a csapatkapitányé volt az utolsó esély, mert Matanovics és Szőr Levente sem célzott pontosan, tehát éppúgy a gyatra helyzetkihasználás miatt nem tudott meccset nyerni a Kisvárda, hazai pályán immár negyedszer ebben a bajnokságban.
Aktuális bajnokot az NB I-ben még nem győzött le a szabolcsi alakulat saját otthonában, ahogy most sem. Az ETO – főleg a második félidőben mutatott – szerényebb teljesítményével is megőrizte veretlenségét a bajnokságban, igaz, idegenben újra döntetlenre futotta az erejéből. 1–1










